Kezdhet-e köszvényes beteg ketogén diétát? A kérdés jogos, a válasz pedig ellentmondásos.

A ketogén diéta fokozott zsírtartalma elriaszthatja a félinformált érdeklődőt. Pedig a helyesen vezetett étrendből éppen az profitálhat legtöbbet, akiknek gondja van a zsírokkal. A látszólagos ellentmondás magyarázata jól ismert. A következő biokémiai gyorstalpalóval oszlatnám a félelmeket, és megmutatom, hogyan lehet baj nélkül egészséges zsírokat fogyasztani.

(Mélyvíz: csak úszóknak!)

A táplálkozási ketózis problémás részletei között említettem: a diétázók egy részében (10-30%) erőteljes LDL-koleszterin emelkedés látható. Ők a túlreagálók. Közöttük is sok a vékony (vagy már lefogyott), atlétikus alkatú (Lean Mass Hyper-Responder, LMHR), aki minden ismert szív-érrendszeri rizikótól mentes. Kivéve egyet: emelkedett az LDL-c. Kérdés, hogy van-e jelentősége?

Írtam a táplálkozási ketózis elmételi hátteréről, és vázoltam a gyakorlati tudnivalókat. Bőségesen érveltem e diéta előnyei mellett. Alább a kétségekről esik szó.

 A táplálkozási ketózis elméleténél elmondtam, hogy mi ez és mire jó. Most lássuk, hogyan lehet jól csinálni!

Bőség idején cukorégető-zsírraktározó üzemmódban működünk. A tartós bőség metabolikus zavart provokál és megbetegít. Bizonyos ételek kifejezetten hamar feleslegbe kerülnek, és raktározási gondot okoznak.

Valóban az állattartás fogja elpusztítani Földünket? Tényleg a vegán diéta lenne egyetlen túlélési esélyünk? Nem tudom elhinni. Évezredekig máshogy éltünk. Nagyapáink még tudták, hogyan lehet a természettel harmóniában gazdálkodni. Ezért nem lep meg, hogy egy friss tanulmány szerint a hagyományos, legeltető állattartás nemhogy kártékony volna, - inkább gyógyír lehetne a klímaváltozásra.

A "civilizált világ" leggyakoribb táplálkozási betegsége: a 2. típusú cukorbaj. Ha pedig helytelen táplálkozás okozza, akkor logikus feltételezés, hogy helyes étkezéssel: gyógyítható. A következőkben elemzett tudományos vizsgálat éppen ezt igazolja.

Történelmünk során sokáig nem virított minden sarkon egy gyorsétterem. Az év jórészét éhezés határán, és hidegben töltöttük, így genetikánk ehhez alkalmazkodott. Manapság az állandósult jólét, a folyamatos  kalória-bőség mellett anyagcserénk cukor-égető, raktározó üzemódban rekedt, s ennek árát civilizációs betegségekkel fizetjük. Anyagcsere-rugalmasságunk, és egészségünk fenntartásához azonban (legalább időszakosan) táplálkozási ketózist kellene fenntartanunk.